Mi a különbség az epoxidált lenolaj és az oldószer között?
Epoxi lenolaj, mint egy új típusú lágyító, lágyító folyamat műanyagokban lehet tekinteni, mint a gyanta és lágyító alacsony molekulájú vegyületek oldják egymást a folyamatban, de epoxi lenolaj különbözik az általános oldószerek, oldószerek lesz illékony a folyamatban, míg epoxi lenolaj szükséges marad a polimer hosszú ideig, és nem reagál kémiailag a gyanta, és a gyanta, hogy egy szilárd.
Az ok, amiért a lágyítószerek játszanak lágyító hatást, a legfontosabb, hogy a polimer kölcsönhatások gyengült, hogy csökkentse az olvadási hőmérséklet a gyanta, hogy javítsa a folyékonyság a gyanta az olvadt állapotban és a termék lágyságát, játszhat ilyen szerepet az anyagban nevezik lágyítószerek. A polimer anyagokhoz hozzáadott lágyítók anélkül, hogy megváltoztatnák az alapvető kémiai tulajdonságait, csökkentik az olvadék viszkozitását, az üvegesedési hőmérsékletet és az érintés rugalmasságát, ezáltal javítják a feldolgozhatóságot, és javítják a termékek rugalmasságát és szakító tulajdonságait.
Epoxi lenmagolaj hozzáadva, hogy növelje a lágyság a műanyag, hajlító, hideg ellenállás és nyúlás, csökkenti a keménység a műanyag, modulus, üvegesedési hőmérséklet, olvadáspont, lágyulási hőmérséklet vagy folyási hőmérséklet, így a viszkozitás a műanyag kisebb lesz, megnövekedett mobilitás, így javítja a feldolgozási teljesítményt. Ezért az epoxi lenolaj ilyen magas minőségű teljesítményt nyújt, elválaszthatatlan a saját mechanizmusától.
Milyen hatással van az epoxi lenolaj a bevonat tapadására?
A festékgyártás mennyiségi lágyítószert ad hozzá, például a klórozott gumi festék a legtöbb esetben klórozott paraffint használ lágyítószerként. A plaszticitás rugalmasságként értelmezhető, lágyító nélkül nehéz a jó filmképződés, a tapadás szinte nincs.
Az epoxi lenmagolajat számos festékben használják. Az epoxidált lenmagolaj bizonyos százalékos hozzáadása a bevonathoz javítja a tapadást. Általánosságban elmondható, hogy az adhézió alapvető mechanizmusai a mechanikai gyűjtés, a fizikai adszorpció, a hidrogénkötések és a kémiai kötések kialakulása, a kölcsönös diffúzió és más szerepek, az e szerepek által létrehozott adhézióval kombinálva határozza meg a festékfilm bevonat és a szubsztrát teljesítménye közötti adhéziót.
Epoxi lenolaj javításával a bevonat áteresztő képességét a szubsztráton, nedvesíthetőség teszi a bevonat a lehető legtávolabb a szubsztrát lyukak, rések a penetráció, a gyógyítható, hogy képezzen számtalan kis horgony pontok, szilárdan megragad a szubsztrát, ezáltal javítja a tapadást a bevonat a szubsztráton.
Epoxi lenolaj javításával a bevonat nedvesíthetőségét a szubsztráton, úgy, hogy a bevonat lehet, amennyire csak lehetséges, mielőtt gyógyító teljes nedvesedés, közel a felület a szubsztrát, így javítva a Van der Waals erő és javítja a tapadást a bevonat a szubsztráton.
Az epoxidált lenmagolaj elősegítheti a bevonat és a szubsztrát molekulák kölcsönös diffúzióját, kölcsönös oldódását, és végül a felület eltűnéséhez vezethet, ezáltal javítva a bevonat és a szubsztrát közötti tapadást.
Ugyanazon sorozatba tartozó lágyítószerek lángmentesítő anyagai
Lcflex® T-50 | T-50; ASE | CAS 91082-17-6 |
Lcflex® ATBC | Acetil-tributil-citrát | CAS 77-90-7 |
Lcflex® TBC | Tributil-citrát | CAS 77-94-1 |
Lcflex® TCPP | TCPP égésgátló | CAS 13674-84-5 |
Lcflex® DOTP | Dioctil tereftalát | CAS 6422-86-2 |
Lcflex® DEP | Dietil-ftalát | CAS 84-66-2 |
Lcflex® TEC | trietil-citrát | CAS 77-93-0 |
Lcflex® DOA | Dioctil-adipát | CAS 123-79-5 |
Lcflex® DOS | SZEBACINSAV DI-N-OKTILÉSZTER | CAS 2432-87-3 |
Lcflex® DINP | Diisononylftalát | CAS 28553-12-0/685 15-48-0 |
Lcflex® TMP | Trimetilolpropán | CAS 77-99-6 |
Lcflex® TEP | Trietilfoszfát | CAS 78-40-0 |
Lcflex® TOTM | Trioktil-trimellitát | CAS 3319-31-1 |
Lcflex® BBP | Bioalapú lágyítószerek, nagy hatékonyságú lágyítószer | |
Lcflex® TMP | Trimetilol-propán | CAS 77-99-6 |
Lcflare® TCEP | Trisz(2-klóretil)-foszfát | CAS 115-96-8 |
Lcflare® BDP | Biszfenol-A-bisz(difenilfoszfát) | CAS 5945-33-5 |
Lcflare® TPP | Trifenilfoszfát | CAS 115-86-6 |