Sótartalom nagyobb, mint mennyi a magas sós szennyvíz és a magas sós szennyvíz biokémiai kezelés, először meg kell értenünk, mi a magas sós szennyvíz, és a magas sós szennyvíz a biokémiai rendszer!
Mi a magas sótartalmú szennyvíz
A nagy sótartalmú szennyvíz a szennyvíz legalább 1% (10 000mg/l-nek megfelelő) összes sótömeg-frakcióját jelenti. Elsősorban vegyi üzemekből, valamint olaj- és gázgyűjtésből és -feldolgozásból származik. Ez a szennyvíz számos anyagot tartalmaz (többek között sót, olajat, szerves nehézfémeket és radioaktív anyagokat). A sótartalmú szennyvíz sokféle módon keletkezik, és mennyisége évről évre növekszik. A szerves szennyező anyagok eltávolítása a sótartalmú szennyvízből kritikus fontosságú a környezet szempontjából. Ha biológiai módszereket alkalmaznak a kezelésre, a sós anyagok magas koncentrációja gátló hatással van a mikroorganizmusokra, és fizikai és kémiai módszereket alkalmaznak a kezelésre, ami nagy beruházásokat, magas üzemeltetési költségeket és a kívánt tisztítási hatás elérésének nehézségeit eredményezi. Az ilyen szennyvizek biológiai módszerrel történő kezelése még mindig a hazai és külföldi kutatások középpontjában áll.
A magas sótartalmú szerves szennyvíz szerves anyagának típusa és a benne lévő szerves anyag kémiai tulajdonságai a termelési folyamatnak megfelelően nagymértékben eltérnek, de a benne lévő sók többnyire Cl-, SO42-, Na+, Ca2+ és egyéb sók. Bár ezek az ionok alapvető tápanyagok a mikrobiális növekedéshez, fontos szerepet játszanak az enzimreakciók elősegítésében, a membránegyensúly fenntartásában és az ozmotikus nyomás szabályozásában a mikroorganizmusok növekedési folyamatában. Azonban, ha ezeknek az ionoknak a koncentrációja túl magas, akkor gátolja és mérgezi a mikroorganizmusokat, a fő teljesítmény: magas sókoncentráció, magas ozmotikus nyomás, a mikrobiális sejtek dehidratációja a sejt protoplazma elválasztása miatt; a dehidrogenáz aktivitás sócsapadék hatása csökken; a kloridionok magas a bakteriális toxicitásra; magas sókoncentráció, a szennyvíz sűrűsége nő, az aktív iszap könnyen lebeg és elveszik, ami súlyosan befolyásolja a biológiai tisztítórendszer tisztító hatását.
A sótartalom hatása a biokémiai rendszerre
1. A mikroorganizmusok kiszáradása a kiszáradáshoz vezet
Magas sókoncentráció esetén az ozmotikus nyomás változása a fő ok. A baktériumok belseje félig zárt környezet, és élettevékenységük fenntartása érdekében anyag- és energiacserét kell folytatniuk a külső környezettel a maguk javára, ugyanakkor a külső anyagok nagy részét el kell kerülniük, hogy ne zavarják és akadályozzák belső biokémiai reakcióikat.
Sókoncentráció növekszik, ami a baktérium belső oldat koncentrációja alacsonyabb, mint a külvilág, és mivel a jellemzők a víz alacsony koncentrációból a magas koncentráció mozgás, ami a veszteség a víz a baktérium test okozta nagyszámú változás a belső biokémiai reakció környezet, és végül elpusztítja a biokémiai reakció folyamat, amíg a megszakítás a baktérium test halál.
2. A mikrobiális anyagfelszívódási folyamatot megzavarják és elhalálozásig blokkolják.
A sejtmembrán szelektív áteresztőképességgel rendelkezik, hogy kiszűrje a baktériumok élettevékenységére káros anyagokat, és felszívja a baktériumok élettevékenységére kedvező anyagokat. Ezt az abszorpciós folyamatot közvetlenül befolyásolja a külső környezet oldatának koncentrációja, az anyag tisztasága stb. A só hozzáadása a baktériumok felszívódási környezetének zavarát vagy blokkolását okozza, ami végső soron a baktériumok élettevékenységének gátlásához vagy akár elhalásához vezet. Ez a helyzet a baktériumok egyedi helyzetétől, fajától, a só típusától és a só koncentrációjától függően nagymértékben változik.
3.Toxicitás és a mikroorganizmusok halála
Egyes sók a baktériumok élettevékenységével bejutnak a baktériumokba, tönkretéve belső biokémiai reakciófolyamatukat, és némelyikük kölcsönhatásba lép a baktériumok sejtmembránjával, ami a tulajdonságaik megváltozását eredményezi, és már nem játszanak védelmi szerepet, vagy már nem szívnak fel bizonyos, a baktériumok számára hasznos anyagokat, ami a baktériumok élettevékenységének gátlásához vagy a szervezetek elpusztulásához vezet. A nehézfémsók reprezentálják ezt, és egyes baktériumölő módszerek ezt az elvet használják ki.
A kutatások azt mutatják, hogy a magas sótartalom hatása a biokémiai kezelésre főként a következő szempontok szerint jelentkezik:
(1) A sótartalom növekedésével az aktív iszap növekedése befolyásolja az aktív iszap növekedését. A növekedési görbéjének változása a következőkben nyilvánul meg: az adaptációs időszak hosszabbá válik; a logaritmikus növekedési időszak növekedési üteme lassabbá válik; a lassuló növekedési időszak időtartama hosszabbá válik.
(2) A sótartalom fokozza a mikrobiális légzést és a sejtlízist.
3) A sótartalom csökkenti a szerves anyagok biológiai lebonthatóságát és lebonthatóságát. Csökkenti a szerves anyag eltávolítási és lebontási sebességét.
A biokémiai rendszer ellenáll a magas sókoncentrációnak
A "Vízminőségi előírások a városi csatornákba bocsátott szennyvízre" (CJ-343-2010) szerint a városi csatornákba bocsátott szennyvíz minőségének meg kell felelnie a B osztály (1. táblázat) előírásainak, amikor a szennyvíztisztító telepre kerül másodlagos kezelésre, amelyben 600 mg/l klorid és 600 mg/l szulfát van jelen.
A "Kültéri vízelvezetési tervezési szabályzat" (GBJ 14-87) (GB50014-2006 és a só 2011-es változata nincs külön feltüntetve) III. függelék "biológiai kezelési szerkezetek a vízbe a veszélyes anyagok megengedett koncentrációja"" szerint a nátrium-klorid megengedett koncentrációja 4000mg / L.
A mérnöki tapasztalatok azt mutatják, hogy: ha a kloridionok koncentrációja a szennyvízben nagyobb, mint 2000mg / L, a mikroorganizmusok aktivitása elnyomódik, a COD eltávolítási arány jelentősen csökken; ha a kloridionok koncentrációja a szennyvízben nagyobb, mint 8000mg / L, az iszap térfogatának növekedését eredményezi, a víz felszínét nagyszámú buborékkal elárasztja, a mikroorganizmusok egymás után elpusztulnak.
Normál körülmények között úgy gondoljuk, hogy a klórion koncentrációja nagyobb, mint 2000mg / L, só kevesebb, mint 2% (egyenértékű 20.000mg / L) nem befolyásolja a biokémiai rendszer kezelési hatása, akkor használhatja az aktív iszap módszer, azonban, ha a háziasítás egy ésszerű, só 3%-4% használata az aktív iszap módszer, hogy elérje a szabványos stabilitás is találkozott (a közösség egy 5% hibakeresés siker). Eset), de ne feledje, hogy a stabilitás biztosítása érdekében a tápvíz sótartalma nem ingadozhat túlságosan, különben a biokémiai rendszer nem képes ellenállni az összeomlásnak!
A nagy sótartalmú szennyvíz kezelésére szolgáló biokémiai rendszerre vonatkozó intézkedések
1. Az aktív iszap háziasítása
Amennyiben a sótartalom kisebb, mint 2 g/l, a sós szennyvíz háziasítással kezelhető. A biokémiai tápvíz sótartalmának fokozatos növelésével a mikroorganizmusok kiegyenlítik az intracelluláris ozmotikus nyomást, vagy védik az intracelluláris protoplazmát saját ozmotikus nyomásszabályozó mechanizmusaik révén, amelyek magukban foglalják az alacsony molekulatömegű anyagok aggregálását egy új extracelluláris védőréteg kialakításához, saját metabolikus útvonalaik szabályozását és genetikai összetételük megváltoztatását.
Ezért a normál aktivált iszap egy bizonyos ideig háziasítható a nagy sótartalmú szennyvíz kezelésére egy bizonyos sókoncentráció-tartományon belül. Bár az aktív iszap a háziasítással növelheti a rendszer sótűrési tartományát és javíthatja a rendszer tisztítási hatékonyságát, a háziasított aktív iszapban lévő mikroorganizmusok sótűrési tartománya korlátozott, és érzékenyek a környezeti változásokra. Ha a kloridkörnyezet hirtelen megváltozik, a mikroorganizmusok alkalmazkodása azonnal megszűnik． A domesztikáció csak a mikroorganizmusok átmeneti fiziológiai alkalmazkodása a környezethez való alkalmazkodáshoz, és nem rendelkezik genetikai jellemzőkkel. Ennek az alkalmazkodásnak az érzékenysége nagyon kedvezőtlen a szennyvíztisztítás szempontjából.
Aktív iszap háziasítás ideje általában 7-10d, háziasítás javíthatja a tolerancia mértéke iszap mikroorganizmusok só koncentráció, háziasítás a korai aktív iszap koncentráció csökkent, a növekedés miatt a só oldat termel toxicitás mikroorganizmusok, így egyes mikroorganizmusok meghalnak, mutatja a negatív növekedés, a késői háziasítás mikroorganizmusok alkalmazkodott a környezet változásához kezdett szaporodni, így az aktív iszap koncentrációja nőtt. Az 1,5% és 2,5% NaCl-oldatban az aktív iszap által végzett COD eltávolítást tekintve a háziasítás korai és késői szakaszában a COD eltávolítása 60% és 80%, illetve 40% és 60% volt.
2. A befolyó víz hígítása
A biokémiai rendszerben lévő sókoncentráció csökkentése érdekében a befolyó vizet úgy lehet hígítani, hogy a só a toxikus tartomány értékénél alacsonyabb legyen, és a biológiai kezelés ne gátolja. Előnye, hogy a módszer egyszerű, könnyen üzemeltethető és kezelhető; hátránya, hogy növeli a kezelés méretét, az infrastrukturális beruházást és az üzemeltetési költségeket.
3.A sórezisztens baktériumok kiválasztása
Só-toleráns baktériumok egyfajta baktériumok, amelyek képesek tolerálni a magas sókoncentráció egy általános kifejezés, az ipar többnyire szűrni a dúsítására specializált törzsek, a legmagasabb só tolerálható körülbelül 5% lehet stabil működés, is tekinthető egyfajta magas só szennyvízkezelés egy biokémiai eszközök!
4. Válassza ki az ésszerű folyamatáramlást
Különböző koncentrációjú kloridionok tartalom választani különböző kezelési folyamatok, megfelelő kiválasztása anaerob folyamat, hogy csökkentse a tartomány klórionok után az aerob szakasz a tolerancia koncentráció.
Ha a sótartalom meghaladja az 5 g/l-t, a párologtatás és a sűrítés a leggazdaságosabb és leghatékonyabb módja a só eltávolításának. Más módszerek, mint például a sótartalmú baktériumok tenyésztése, az ipari gyakorlatban a nehézkes működés problémájával küzdenek.