Az 502-etil-cianoakrilát szuperragasztó összetétele

A szuperragasztó a mindennapi életben gyakori árucikk, és széles körben felhasználható. A tudatalattiban úgy tűnik, hogy az 502-es ragasztónak szuper képessége van arra, hogy bármit azonnal összeragasszon, elvégre a szuperragasztó angol neve, a "super glue", a "lélegzet királyát" mutatja. Amikor fiatalok voltunk, mindannyiunknak lehet, hogy volt olyan szörnyű élményünk, amikor véletlenül 502-es ragasztóval ragadtunk. Nem tudunk nem elgondolkodni azon, hogy pontosan milyen összetételű az 502-es ragasztó, és miért rendelkezik szuper ragasztó képességgel? Van-e mód az 502-es ragasztó ragasztás gyors eltávolítására? ?

Egy váratlan felfedezésből

Az Eastman Kodak (Eastman Kodak) egy világhírű fotótechnikai berendezéseket gyártó vállalat. Ami érdekes, hogy a szuperragasztó véletlenül itt született. A Kodaknál dolgozó Dr. Harry Coover 1942-ben olyan optikai műanyagot próbált találni, amelyet objektívekben lehet használni. Bár a szintetizált cianoakrilátok jól működtek, rendkívül viszkózusak voltak. Erős, Dr. Coover vonakodva feladta, és folytatta a kutatást. Amikor 1951-ben eljött az idő, Dr. Kuffer nekilátott, hogy hőálló akrilát polimereket keressen, amelyeket sugárhajtású repülőgépek motorháztetőiben használhattak volna. Egy nap az etil-cianoakrilát szintézise után egy diáknak fel kellett törnie a tartályt, hogy kivegye a terméket. Ez a vegyület túlságosan viszkózus, de csak akkor tapad más tárgyakhoz, ha azokkal érintkezik.

Szerencsére Dr. Kuffer nem hagyta figyelmen kívül ezt az anyagot olyan könnyen, mint néhány évvel ezelőtt. Felismerte, hogy ez egy eddig példa nélküli ragasztóanyag lehet, amely komoly alkalmazási kilátásokkal és kereskedelmi értékkel bír. Ezt a ragasztót 1958-ban a Kodak Eastman 910 kereskedelmi néven dobta piacra, majd később átnevezték a jól ismert Super Glue-ra. Ezzel a termékkel maga Dr. Cuffer is elnyerte 2010-ben a Nemzeti Tudományos és Technológiai Innovációs Érmet (National Medal for Science and Technology Innovation). Medal of Technology and Innovation).

 

Hogyan működik a szuperragasztó?

A fent említett cianoakrilát valójában egy általános kifejezés a vegyületek egy osztályára. A különböző szuperragasztók összetevői valójában különbözőek. Például az orvosi sebragasztók ragasztója oktil-cianoakrilátot tartalmaz, ami jelenleg a legtöbb szuperragasztó összetétele. Ez etil-cianoakrilát (ECA), és egy kis része metilészter-származék. A szintetikus kémia szempontjából ez a fajta vegyület nagyon könnyen előállítható. A klasszikus Knovenagel-reakciót alkalmazva könnyen megvalósítható a nagyüzemi előállítás. Ennek a nem bonyolult molekulának a varázsa azonban nemcsak a szintézis egyszerűsége, hanem erős tapadása is.

Sokakban felmerülhetett a kérdés, hogy a szuperragasztók miért tárolhatók stabilan abban a tartályban, amelyben tárolják őket, hiszen rendkívül viszkózusak. Ennek az az oka, hogy ha a szuperragasztó kötőhatást akar játszani, akkor egy bizonyos "iniciátorra" kell támaszkodnia, ami tulajdonképpen a levegőben lévő vízmolekulák észrevehetetlen nyoma. A szuperragasztó alapvető összetevője a cianoakrilát monomer. Amint vízgőzzel érintkezik, anionos polimerizációt indít el, és végül nagy szilárdságú polimert képez. Mivel a polimerizációs folyamat során hő szabadul fel, a ragasztóban lévő összetevők és oldószerek felgyorsítják a párolgást, ezért használat közben gyakran kellemetlen szagokat érzünk. Annak érdekében, hogy jobb tapadási hatást érjünk el az életben, gyakran úgy gondoljuk, hogy minél több ragasztó, annál erősebb a tapadás. A ragasztó mechanizmusa szempontjából ez valójában ésszerűtlen. A nagy mennyiségű ragasztó a tapadó rész megvastagodását okozza, ami befolyásolja a tapadást. A vízgőz kombinációja szintén befolyásolja a végső polimer szilárdságát.

 

Egyéb felhasználások

A szuperragasztók területén való alkalmazás mellett a továbbfejlesztett cianoakrilátnak az orvostudományban is fontos alkalmazási területei vannak. A vietnami háború alatt az amerikai katonai orvosok szuperragasztót használtak a sebesült katonák sebeinek összevarrására. Az akkoriban használt cianoakrilátok azonban nem feleltek meg az orvosi feltételeknek. Használatuk után gyakran okoztak bőrérzékenységet. Mi több, ezek a rövid láncú karboxilátok súlyosabbak voltak. Könnyebben szétesnek, és a töredezett monomerek nem kedveznek a sebgyógyulásnak, és néha sebfertőzést okoznak. Szerencsére 1998-ban az emberek kifejlesztették az oktil-cianoakrilátot. A hosszú láncú karbonsavészterek nem könnyen depolimerizálódnak, és jobb affinitással rendelkeznek az emberi szövetekhez. Később ezt a ragasztót Dermabondnak nevezték el, és az emberi bőr speciális sebvarró ragasztójává vált.

 

A cianoakrilát másik felhasználási területe a bűnügyi nyomozás. A rendőrség a szuperragasztó füstölésével feltárhatja a lehetséges ujjlenyomatokat. Az általános eljárás a következő: Először helyezze az ujjlenyomatot tartalmazó tárgyat egy fűtött és légmentesen záródó edénybe, tegye bele a szuperragasztót. A cianoakrilátot felmelegítjük, hogy elpárologjon, és ezzel egyidejűleg egy ventilátor segítségével keringtetjük és eloszlatjuk a tartályban. Az ujjlenyomatokon lévő maradék anyagok, mint például az aminosavak, a glükóz és a nedvesség, összekeverednek a gázzal. A módosított ragasztó a ragasztás során a monomerek fokozatos polimerizációjához hasonló reakción megy keresztül, és az ujjlenyomatok azonnal megjelennek. Állítólag ezt a módszert már 1978-ban alkalmazták Japánban a bűnügyi nyomozások során.

 

Ujjlenyomat kijelző (két csepp víz és szuperragasztó)

Záró megjegyzések

A cianoakrilát sorozatú ragasztók jellemzői az egyszerű összetétel, a szobahőmérsékleten történő kikeményedés, a gyors kötési sebesség és a nagy szilárdság. Erős tapadással rendelkeznek fémekhez, műanyagokhoz, gumihoz, kerámiához és még az emberi szövetekhez is. Az elmúlt években a ragasztási technológia fejlődésével az orvosi ragasztók kutatása és alkalmazása is nagy előrelépést tett. Ugyanakkor az emberek életszínvonalának folyamatos javulása miatt a fogyasztók új és magasabb követelményeket támasztanak a ragasztókkal szemben. A jövőben az alacsony szagú, kis ragasztási felületű és környezetbarát ragasztók lesznek az új fejlesztési irányok. Végül, visszatérve a cikk elején feltett kérdésre, hogyan lehet gyorsan eltávolítani az 502 ragasztó tapadását?-A leghatékonyabb dolog természetesen az aceton "hasonló kompatibilitási" hatása. Mivel a tiszta aceton nem általánosan szabályozott az életben, sok mosás A körömvíz acetont tartalmaz, ami jó választás az 502 eltávolítására és kikeményítésére.

 

Hogyan távolítsuk el a cianokrilát ragasztót a bőrről?

Ha a szemhéjak vagy az ajkak beszorultak, forduljon orvoshoz. Ha szorosan összekötötte az ujjait, áztassa őket meleg szappanos vízbe, és óvatosan tekerje össze őket (mintha egy ceruzát tekernénk az ujjaink között). Ne válassza szét őket, mert akkor valószínűleg lehámlik a bőr az egyik ujjáról.

Hogyan lehet eltávolítani a cianokrilát ragasztót a műanyagról?

Ha tudsz egy kis időt tölteni a vízzel, ez lehet a legjobb választás. Az aceton és a CA Solvent 100 is képes nyomást gyakorolni és zavarossá tenni a különböző műanyagokat. A legjobb, ha használat előtt kipróbálja az oldószert a műanyagon.

Hogyan lehet eltávolítani a cianokrilát ragasztót az üvegről?

A jó hír az, hogy a cianokrilát ragasztó nem kötődik túl jól az üveghez, így általában borotvával le lehet kaparni. Ha a ragasztás erősnek tűnik, használhat vizet, acetont vagy CA Solvent 100-at, vagy csak várjon néhány napot (a ragasztás lebomlik), és próbálkozzon újra.

Hogyan lehet eltávolítani a cianokrilát ragasztót a fémből?

Az üveggel ellentétben a cianoakrilát erősen kötődik a fémhez. A jó hír itt az, hogy a fémek ellenállnak a magas hőmérsékletnek, így forró víz vagy szobahőmérsékletű aceton vagy CA Solvent 100 használható.