Mi a lágyítószerek szerepe? Mi a hatásmechanizmusuk?
A vegyipar szemében az adalékanyagok mindig támogató szerepet töltenek be. De a tapasztalt mérnökök és technikusok tudják, hogy jó adalékanyagok nélkül az anyag minősége nehezen javítható. A műanyagok gyártásában a lágyítók, mint gyakori adalékanyagok, fontos szerepet játszanak. lONGCHANG CHEMICAL részletes bevezetést nyújt a lágyítók szerepéről.
A lágyítószerek olyan alacsony illékonyságú anyagok, amelyeket a műanyagokhoz adnak a képlékenység javítása és rugalmasságuk növelése érdekében.
A lágyítók fő szerepe a polimer intermolekuláris erőinek gyengítése, az olvadási hőmérséklet és az olvadék viszkozitásának csökkentése, az öntési és feldolgozási tulajdonságok javítása, a hőmérsékleti tartomány használata, a műanyag termékek rugalmasságának és számos más szükséges tulajdonságának biztosítása.
A lágyító hatást a polimeranyagban lévő makromolekuláris láncok közötti aggregáció gyengülése okozza. A lágyító molekulák beillesztése a polimer molekulaláncok közé gyengíti a polimer molekulaláncok közötti erőket, és ennek eredményeként növeli a polimer molekulaláncok mozgékonyságát és csökkenti a polimer molekulaláncok kristályosságát, ezáltal növeli a polimer plaszticitását. Konkrétan a lágyító molekulák a polimer molekulák közé illesztve gyengítik a molekulák közötti erőket, ezáltal elérve a lágyulás célját.
A lágyítószerek általában magas forráspontú, alacsony illékonyságú folyadékok vagy alacsony olvadáspontú szilárd anyagok, amelyek molekuláinak többsége poláros és nem poláros részekkel rendelkezik.
A poláris rész gyakran poláris csoportokból áll, a nem poláris rész pedig bizonyos hosszúságú és térfogatú alkil. A poláris csoportok főként észtercsoportok, klóratomok és epoxicsoportok.
A különböző poláris csoportokat tartalmazó vegyületek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, például a ftalát-észterek jó kompatibilitással, lágyító hatással és átfogó teljesítménnyel rendelkeznek; a foszfát-észterek és kloridok égésgátló hatásúak; az epoxidok és a dipentaeritrit-észterek jó hőállóságúak; az alifás kétbázisú savészterek kiváló hidegállóságúak; a fenilalkil-szulfonát-észterek jó időjárásállóságúak; a citrát-észterek és acetil-citrát-észterek antibakteriális tulajdonságokkal rendelkeznek stb.
A lágyítók molekulatömege elsősorban a tartósságot, a lágyítási hatékonyságot és a kompatibilitást befolyásolja. A jó tartósság eléréséhez a lágyítók molekulatömegének több mint 350-nek kell lennie, és a több mint 1000 molekulatömegű poliészter- és benzol-polysavészterek (például trimellit) lágyítói nagyon jó tartóssággal rendelkeznek, ezeket többnyire huzalokban és kábelekben, autóipari belső dekorációs termékekben és néhány úgynevezett tartós lágyított termékben használják.
Az ideális lágyítóval rendelkező műanyagnak rendelkeznie kell: jó kompatibilitással a gyantával, magas lágyítási hatékonysággal, tartóssággal, hidegállósággal, stabilitással, szigeteléssel; nem mérgező; kiváló feldolgozhatósággal, égésgátlóval, valamint olcsó és könnyen beszerezhető.