Leírás

Béta-nikotinamid mononukleotidgyors részletek

Kémiai név: Béta-nikotinamid-mononukleotid

CAS-szám: 1094-61-7

Molekuláris képlet: C11H15N2O8P

Béta-nikotinamid-mononukleotidSzerkezet:

Molekulatömeg: 334,22

Megjelenés: Fehér por

Assay:97%~100.0%

Béta-nikotinamid-mononukleotidotípusos tulajdonságok

Béta-nikotinamid-mononukleotidHasználat

Anti-aging kutatás, Anti-aging egészségügyi termékek nyersanyagok

Béta-nikotinamid-mononukleotidKiszerelés és szállítás

Csomagolás: 25kg / karton vödör

Szállítás: Nem veszélyes rakomány

Béta-nikotinamid-mononukleotid-tárolás

Száraz, szellőztetett helyen tárolja, hogy elkerülje a közvetlen napfényt.

Lépjen kapcsolatba velünk most!

Ha árra van szüksége, kérjük, töltse ki elérhetőségét az alábbi űrlapon, általában 24 órán belül felvesszük Önnel a kapcsolatot. Ön is küldhet nekem e-mailt info@longchangchemical.com munkaidőben ( 8:30-18:00 UTC+8 H.-Szombat ) vagy használja a weboldal élő chatjét, hogy azonnali választ kapjon.

Az iszkémiás agyi érbetegség két típusa a tranziens agyi iszkémia és az agyi infarktus. Közülük az agyi infarktust a kínai orvoslás diagnosztikájában iszkémiás stroke-nak (IS) nevezik, amely az agyszöveti területek helyi vérellátási akadályainak különböző okai miatt fellépő neurológiai működési zavarok sorozata, ami az agyszövet iszkémiás és hipoxiás nekrózisát eredményezi. A halálozási és rokkantsági arány magas, a kóros mechanizmus összetett, és évente nagy gazdasági terhet ró a világra. Az oxigén-glükózmegvonás (OGD) az IS leggyakrabban használt in vitro modellje, és széles körben használják az alap- és preklinikai stroke-kutatásban.

A sejtek autofágiája (autofágia) széles körben jelen van az eukarióta sejtekben, és fontos szerepet játszik a sejtek túlélésének és halálának szabályozásában. Számos tanulmány arra utal, hogy az autofágia szorosan összefügg az IS előfordulásával és kialakulásával. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a neuronális autofágia enyhíti az ischaemiás agykárosodást, míg mások arról számoltak be, hogy a neuronális autofágia súlyosbítja az ischaemiás agykárosodást, de a specifikus mechanizmus nem egyértelmű.
A β-nikotinamid-mononukleotid (NMN) számos élelmiszerben megtalálható, és nélkülözhetetlen a sejtek öregedésének szabályozásához és a szervezet normális működésének fenntartásához, valamint számos fontos intracelluláris jelátviteli útvonal átvitelében vesz részt. Arról számoltak be, hogy az NMN in vitro adagolása gyorsan átalakítja a NAD+-ot NAD+ -vá, és szabályozza a sejtek öregedését és fenntartja a szervezet normális funkcióit. az NMN kompenzálhatja az IS által okozott NAD+ csökkenést, és javíthatja az agyi iszkémiás neuronok károsodását. Ez arra utal, hogy az NMN szerepet játszik az IS-ben. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy az NMN elősegítheti a neurovaszkuláris regenerációt, javíthatja az agyi mikrovaszkuláris endotélfunkciót, a gyulladáscsökkentést és az anti-apoptózist. Néhány tanulmány arra is utal, hogy az autofágia szabályozásával iszkémiás agykárosodás elleni szerepet játszhat, azonban nem világos az a specifikus mechanizmus, amellyel az NMN szabályozza az autofágiát az IS ellen.

A vizsgálat célja egy oxigéncukor-hiányos PC12 sejtmodell létrehozása, a sejtek túlélési arányának mérése MTT-vel in vitro, valamint az autofagoszómák és autofagoliszoszómák kimutatása transzmissziós elektronmikroszkópiával, az autofagoszómák fluoreszcencia-intenzitásának megfigyelése MDC-vel, valamint az LC3-II/LC3-I, Beclin1, p62 és P-mTOR/mTOR autofágiával kapcsolatos fehérjék expressziójának kimutatása Western blot segítségével, annak érdekében, hogy tisztázzuk az NMN hatását az OGD által kiváltott autofágia károsodására a PC12 sejtekben.

A 2017-es Lancet-tanulmány kimutatta, hogy a stroke a leggyakoribb betegség, amely Kínában az életévek elvesztését okozza, gyors lefolyású, halálos kimenetelű és nagyfokú rokkantsággal jár. Ezek közül az IS az összes stroke 60-70 százalékát teszi ki, és az IS-t az agy egy területének vérellátásának csökkenése okozza egy érelzáródás miatt. Az agyszövet iszkémiája és hipoxiája patofiziológiai válaszok sorozatát váltja ki, mint például a sejtek autofágiája, apoptózis, oxidatív stressz, intracelluláris kalcium-túlterhelés stb. Az IS túlélőinek hosszú felépülési ciklusa van, ami növeli a globális gazdasági terheket. Jelenleg számos ellenjavallat van a piacon az IS ellen alkalmazott gyógyszerekre. Ezért folyamatosan fel kell kutatni az IS megelőzésére és kezelésére szolgáló gyógyszereket. Az OGD klasszikus modell az IS in vitro tanulmányozására, és a PC12 sejtvonal az egyik leggyakrabban használt sejtvonal a neuronális károsodás tanulmányozására, amelyet gyakran használnak az iszkémia-hypoxia károsodás tanulmányozására. Ezért ebben a kísérletben az OGD PC12 sejtmodellt használtuk az in vitro vizsgálathoz.

Az NMN az emberi szervezetben és számos élelmiszerben természetesen előforduló anyag, molekulatömege 334,22. A nikotinamid-foszfát riboszil-transzferáz reakció terméke és a NAD+ egyik legfontosabb prekurzora. Egyes tanulmányok szerint az NMN szintjének szabályozásával a szervezetben jobb terápiás és helyreállító hatást fejt ki a szív- és érrendszeri és agyi érrendszeri betegségekre, a neurodegeneratív betegségekre és az öregedés degeneratív betegségeire. Arról is beszámoltak, hogy az NMN beadása csökkentheti az infarktus területét és a neurológiai funkció károsodását patkány MCAO modellben. Ebben a kísérletben MTT-vel kimutatták, hogy az OGD csökkentheti a PC12 sejtek túlélési arányát, és az NMN 400, 800 és 1600 μmol/L koncentrációban növelte az OGD PC12 sejtek túlélési arányát, a legmagasabb túlélési arány a 800 μmol/L koncentrációban volt; míg az NMN 200 és 3200 μmol/L koncentrációban nem volt jelentős különbség a sejtek túlélési arányában, ami arra utal, hogy az NMN 200 μmol/L koncentrációja növelheti a PC12 sejtek túlélési arányát. Ez arra utal, hogy a 200 μmol/L koncentráció még nem hatékony koncentráció az OGD-indukált PC12 sejtek túlélési arányának növelésére, míg a 3200 μmol/L koncentráció túl magas lehet, és károsíthatja magukat a sejteket.

A sejtes autofágia, más néven II. típusú programozott sejthalál, egy olyan folyamat, amelyben a sejtek a saját túlélésük, differenciálódásuk, növekedésük és stabilitásuk fenntartása érdekében az autofágiával kapcsolatos gének szabályozása mellett a lizoszómák segítségével lebontják saját sérült, denaturált vagy öregedő makromolekuláikat, valamint organellumaikat. A tanulmányi táblázat azt mutatja, hogy az autofágia az IS után indukálódik, és ugyanakkor az autofágia az IS patológiai folyamatának kialakulását is kíséri, különböző szabályozó szerepet játszva az IS négy fázisában, nevezetesen az akut, szubakut, gyógyulási és következményes fázisokban.

Az mTOR egy atipikus szerin/treonin fehérje kináz, amelynek relatív molekulatömege 289 kDa. különböző fehérjéi 2 különböző komplexet, az mTORCl és az mTORC2 komplexet alkotva kötődnek. az mTORCl érzékeny a rapamicinre, és a növekedési faktorok és tápanyagjelek integrálásáért felelős, valamint elsősorban a sejtek autofágiáját, a riboszóma biogenezist, a fehérje transzlációt és a lipidszintézist szabályozza. az mTORT az autofágia szelepének tekintik. Vizsgálatok kimutatták, hogy a foszforilált mTOR képes csillapítani az oxigéncukor-megvonás okozta sérüléseket, és szerepet játszik a sejtek védelmében. A 3-MA az autofágia általánosan használt inhibitora. rAPA egy mTOR-inhibitor, amely az mTORC1 gátlásával indukálja az autofágia megindulását, és autofágia-aktivátornak is nevezik. Ebben a kísérletben a 3-MA és a rAPA csoportot azért állítottuk fel, hogy beavatkozzunk az OGD által indukált autofágia szabályozásába a PC12 sejtekben, és a 3-MA, a rAPA és a gyógyszer kombinációs csoportot is azért állítottuk fel, hogy megfigyeljük, hogy az NMN képes-e ellensúlyozni a 3-MA vagy a rAPA hatását az OGD által indukált autofágiára a PC12 sejtekben.

A Beclin-1, LC3 és p62 fehérjék szintje az autofágia szerepének fontos detektora lehet.A Beclin1 az autofágia egyik jól ismert szabályozója, és pozitívan korrelál az autofágiával.A Beclin1 kölcsönhatásba lép olyan fehérjékkel, mint a VPS15, VPS34 és ATG14 az autofágia és a membrántranszport funkcióinak ellátása érdekében.Az LC3 az élesztőben az ATG8 ubikvitinszerű módosító homológja, az LC3 az élesztőben az ATG8 ubikvitinszerű módosító homológja, és feltételezhetően szerepet játszik az autofágiában. Az LC3 elveszíti C-terminális maradékát az ATG4-gyel való kezelés után, és LC3-I-vé alakul át. Az LC3-I ubikvitináció-szerű enzimatikus reakciók kaszkádján megy keresztül, kovalensen kötődik az autofagoszóma membránban lévő lipidmolekulához, a foszfatidil-etanolaminhoz, és átalakul LC3-II-vé, és az LC3-II és az LC3-I arányának növekedése az autofágia emelkedett szintjét jelzi. A p62 az autofágiás aktivitást tükröző markerfehérje, és fehérjeszintje korrelál az autofágia szintjével. p62 az autofágiás aktivitás markerfehérje, és fehérjeszintje negatívan korrelál az autofágiával, azaz, amikor autofágia történik, a p62 fehérje lebomlik a citoplazmában; amikor az autofágia aktivitása gyengül és az autofágia funkciója hibás, a p62 fehérje felhalmozódik a citoplazmában. Ebben a kísérletben Western blot segítségével megerősítették, hogy az NMN képes lefelé szabályozni a Beclin1 és az LC3-II/LC3-I fehérjék relatív expresszióját, és felfelé szabályozni a P-mTOR/mTOR és a p62 fehérjék expresszióját. Ezenkívül transzmissziós elektronmikroszkópiát és MDC-módszert is alkalmaztunk annak megerősítésére, hogy az NMN képes csökkenteni az autofágikus vezikulák, az autofágikus lizoszómák, valamint a fluoreszcens foltok számát és intenzitását az OGD PC12 sejtekben. A fentiek azt jelzik, hogy az NMN képes gátolni az OGD által kiváltott autofágiát a PC12 sejtekben.
Összefoglalva, azt sugalljuk, hogy az NMN bizonyos dózisa ellenáll az OGD által kiváltott autofágiás károsodásnak a PC12 sejtekben, így citoprotektív hatást fejt ki, és ez a védőhatás az mTOR-ral kapcsolatos útvonallal állhat összefüggésben. A jelen tanulmány bizonyos célreferenciát nyújthat az NMN számára az OGD által kiváltott sejtes autofágia-károsodás megelőzésére, és felhalmozhat bizonyos laboratóriumi adatokat a természetes vegyület NMN fejlesztéséhez.