Hogyan lehet meghatározni a reagens lejárati idejét?
A reagens tényleges dátuma fontos tényező, amely befolyásolja a kísérleti eredmények pontosságát. A tényleges használat során az emberek mindig megszokták, hogy a kémiai reagensek hatékonyságát a gyártási dátum alapján ítélik meg, de ez valójában téves.
A kémiai reagenseknek nincs szigorú szavatossági idejük, mint az élelmiszereknek és a gyógyszereknek. A kémiai reagenseknek általában nincsenek konkrét követelmények és korlátozások a szavatossági időre vonatkozóan. Ez azzal függ össze, hogy a kémiai reagensek eltarthatósági idejét számos tényező befolyásolja; a kémiai tulajdonságok, tárolási körülmények stb. alapján kell meghatározni, és a tényleges munkával kombinálni. A körülmények határozzák meg, hogy a reagens megromlott-e, és hogy folyamatosan használható-e.
A reagens jellegének hatása a lejárati időre
A kémiai reagensek eltarthatósági ideje általában nincs feltüntetve. Annak megállapítása, hogy egy reagens romlott-e, elsősorban a tapasztalaton és az új és a régi reagensek összehasonlító vizsgálatán alapul.
A kémiai reagensek érvényességi ideje nagymértékben változik a vegyi anyagok kémiai tulajdonságainak változásával. Normál körülmények között a kémiailag stabil anyagok hosszabb eltarthatósági idővel és egyszerűbb tárolási feltételekkel rendelkeznek.
Általában kövesse a következő elveket (általános elvek, nem abszolút elvek):
1
Szervetlen vegyületek, amíg megfelelően tárolják őket és a csomagolás sértetlen, elméletileg hosszú ideig használhatók. De könnyen oxidálódnak (pl. szulfit, fenol, vassó, jodid, szulfid stb.). A szilárd vagy kristályos anyagokat le kell zárni és tárolni, és nem alkalmas hosszú távú tárolásra; a vizes kénsav és a kénhidrogén-sav oldatokat le kell zárni és tárolni; kálium, nátrium, fehér foszfor Szükségesebb a folyadékkal lezárt formát használni), könnyen szétfolyó anyagok, sötét, hűvös és száraz körülmények között csak rövid ideig (1-5 évig) tárolhatók, attól függően, hogy a csomagolás és a tárolási feltételek megfelelnek-e a követelményeknek.
2
A szerves, kis molekulatömegű vegyületek általában illékonyabbak, a csomagolás légmentessége jobb, és hosszú ideig (3-5 évig) tárolhatók. Azonban könnyen oxidálódnak, hő hatására bomlanak, könnyen polimerizálódnak, és fényérzékenyek az anyagok. Csak rövid ideig (1-5 évig) tárolhatók sötét, hűvös és száraz körülmények között, attól függően, hogy a csomagolás és a tárolási körülmények megfelelnek-e a követelményeknek.
3
Szerves polimerek, különösen az olyan életanyagok, mint az olajok, poliszacharidok, fehérjék, enzimek, és peptidek, rendkívül érzékenyek a mikroorganizmusok, a hőmérséklet és a fény hatására, és elveszítik aktivitásukat vagy romlanak. Ezért azokat hűtve (fagyasztva) kell tárolni. Rövidebb.
4
A referenciaanyagokat, standard anyagokat és nagy tisztaságú anyagokat elvileg szigorúan a megőrzési előírásoknak megfelelően kell tárolni, hogy a csomagolás sértetlen maradjon, ne befolyásolja a kémiai környezet, és a tárolási idő ne legyen túl hosszú. Általában a referenciaanyagot az érvényességi időn belül fel kell használni. A tárolási idő normál hőmérsékleten (15ºC~25ºC) általában nem haladja meg a 2 hónapot. A két hónapnál hosszabb időtartamot használat előtt újra kell kalibrálni vagy ellenőrizni kell.
5
Közepes: Készítse el és sterilizálja a táptalajt az előírásoknak megfelelően, hűtse le szobahőmérsékletre, és tárolja sötét helyen (lehetőleg hűtőszekrényben tárolja). Az elkészített táptalajt 1 hónapon belül fel kell használni.
6
Eltérő rendelkezés hiányában a tesztoldat, a pufferoldat és az indikátor (folyadék) érvényességi ideje fél év.
A mobil fázis és a folyadékfázishoz használt tisztított víz 15 napig érvényes.
7
Eltérő rendelkezés hiányában a folyékony reagensek a felbontástól számított egy évig, a szilárd reagensek pedig a felbontástól számított három évig érvényesek.
A környezeti feltételek befolyásolják az érvényességi időt
1
A levegő hatása: A levegőben lévő oxigén könnyen oxidálja és elpusztítja a redukálószert. Az erős lúgos reagensek könnyen felvehetik a szén-dioxidot és karbonátokká válhatnak. A nedvesség egyes reagenseket eloszlathat és agglomerálhat; a rostok és a por csökkentheti vagy megváltoztathatja egyes reagensek színét.
2
A hőmérséklet hatása: A reagens romlási sebessége a hőmérséklettel függ. A nyári magas hőmérséklet felgyorsítja az instabil reagensek bomlását; a téli kemény hideg elősegíti a formaldehid polimerizációját és a csapadékos romlást.
3
A fény hatása: a napfényben lévő ultraibolya sugarak felgyorsíthatják bizonyos reagensek kémiai reakcióját, és romlásukhoz vezethetnek (például ezüstsó, higanysó, kálium, nátrium, bróm és jód ammóniumsója, valamint bizonyos fenolos reagensek).
4
A szennyeződések hatása. Az instabil reagensek tisztasága és romlásuk hatása nem hagyható figyelmen kívül. Például a tiszta higanybromidot tulajdonképpen nem befolyásolja a fény, míg a nyomokban higanybromidot vagy szerves szennyeződéseket tartalmazó higanybromid hajlamos feketévé válni, ha fény éri.
5
Az eltarthatósági idő hatása. Az instabil reagensek hosszú távú tárolás után aránytalan polimerizáción, bomláson vagy kicsapódáson mehetnek keresztül. Ha a tárolási és érvényességi idő alatt a folyadékban rendellenes jelenségek, mint például delamináció, zavarosság, elszíneződés és penészedés fordulnak elő, amikor a mozgófázist a minta kimutatására használják, a minta retenciós ideje vagy relatív retenciós ideje jelentősen megváltozik, és a szilárd anyagok, például nedvességfelvétel, elszíneződés stb. A rendellenes jelenségeknek abba kell hagyniuk a használatát.
A felhasználás hatása a lejárati időre
A kémiai reagens érvényességi idejét a felhasználás követelményei szerint ítélik meg. A legfontosabb szempont annak megítélése, hogy a reagensnek van-e bármilyen hatása az eredményre. Ha van hatása, akkor az érvényességi időt rövidíteni kell, vagy akár el is kell törölni.