2022 A teljes útmutató a lágyítószerhez: A végső útmutató
Lágyítószer az ipari termelésben széles körben használt polimeranyag-adalékanyag, más néven lágyítószer. Az anyaghoz adják, hogy lágyabbá és rugalmasabbá tegyék, növeljék az anyag képlékenységét, csökkentsék a viszkozitását vagy csökkentsék a súrlódást a gyártási folyamat során.
A lágyítószereket általában azért adják a polimerekhez, hogy megkönnyítsék a nyersanyagok kezelését a gyártási folyamat során, vagy hogy megfeleljenek a végtermék alkalmazásának igényeinek. Például a lágyítószereket általában a polivinil-kloridhoz (PVC) adják, különben az kemény és törékeny lesz, és lágy és illékony lesz. Ez teszi alkalmassá olyan termékekhez, mint a vinil padlóburkolat, ruhák, táskák, tömlők és drótbevonatok.
Mint például szervetlen lágyítószerek
Beton
A betontechnológiában a lágyítószereket és a szuperlágyítószereket nagy hatótávolságú vízcsökkentőknek is nevezik. A betonkeverékekhez hozzáadva számos tulajdonságot kölcsönöznek, többek között jobb bedolgozhatóságot és szilárdságot. A beton szilárdsága fordítottan arányos a hozzáadott víz mennyiségével (azaz a víz-cement aránnyal (w/c)). Az erősebb beton előállításához kevesebb vizet kell hozzáadni, ami megnehezíti a betonkeverék építését és a keverést. Ezért lágyítószereket, vízcsökkentőket, szuperlágyítószereket, fluidizátorokat vagy diszpergálószereket kell használni.
Amikor a szilárdság növelése érdekében a betonhoz pozzolánt adnak, gyakran használnak lágyítószereket is. Ez a keverési arányú módszer különösen népszerű a nagy szilárdságú beton és a szálerősítésű beton előállítása során.
Általában elegendő 1-2% lágyítószer hozzáadása a cement egységnyi tömegére. Túl sok lágyító hozzáadása a beton túlzott szegregációját okozza, ezért nem ajánlott. Az alkalmazott speciális vegyszerektől függően a túl sok lágyító használata blokkoló hatású lehet.
A lágyítószereket általában lignoszulfonátokból állítják elő, amelyek a papíripar melléktermékei. A szuperlágyítószereket általában szulfonált naftalin-kondenzátumokból vagy szulfonált melamin-formaldehidből állítják elő, bár ma már polikarboxil-étereken alapuló új termékek is rendelkezésre állnak. A hagyományos lignoszulfonát alapú lágyítószerek, a naftalin- és melamin-szulfonát alapú szuperlágyítók elektrosztatikus taszítási mechanizmus révén diszpergálják a flokkulált cementrészecskéket. A hagyományos lágyítókban a hatóanyagok a cementrészecskéken adszorbeálódnak, negatív töltésűvé téve azokat, ami a részecskék közötti taszításhoz vezet. A lignin, naftalin és melamin-szulfonát szuperlágyítók szerves polimerek. Hosszú molekulák tekercselik őket a cementrészecskék köré, így azok erősen negatív töltésűvé válnak, és taszítják egymást.
A polikarboxilát-éter szuperlágyító (PCE) vagy a polikarboxilát (PC) önmagában más szerepet játszik, mint a szulfonát alapú szuperlágyítók, amelyek a cementet a sztérikus stabilizáció révén diszpergálják. Ennek a diszperziós formának a hatása erősebb és javítja a cementkeverék megmunkálhatóságát.
Stukkó
A bedolgozhatóság javítása érdekében lágyítószereket lehet hozzáadni a fali stukkókeverékhez. A falitábla szárításához felhasznált energia csökkentése érdekében kevesebb vizet adnak hozzá, ami a gipszkeverékeket nagyon kivitelezhetetlenné és nehezen keverhetővé teszi, ezért lágyítószereket, vízcsökkentőket vagy diszpergálószereket kell használni. Egyes vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a túl sok lignoszulfonát diszpergálószer hiszterézist okozhat. Az adatok azt jelezték, hogy amorf kristályképződés következett be, ami rontotta a mechanikai tűszerű kristályok kölcsönhatását a magban, és ezáltal megakadályozta az erősebb mag kialakulását. A cukorban lévő kelátképző szer, a lignoszulfonát (például aldonsav) és az extrakciós vegyület elsősorban a blokkolásban játszik szerepet. Ezek az alacsony hatótávolságú vízcsökkentő diszpergálószerek általában lignoszulfonátból készülnek, amely a papíripar mellékterméke.
A nagy hatótávolságú szuperlágyítószereket általában szulfonált naftalin-kondenzátumokból állítják elő, bár a polikarboxilát-éterek modernebb alternatívát jelentenek. Ezeket a nagy hatótávolságú vízreduktorokat a lignoszulfonát típusának 1/2-1/3-ában használják.
A hagyományos lignoszulfonát- és naftalinszulfonát-alapú lágyítószerek elektrosztatikus taszítási mechanizmus révén diszpergálják a flokkulált gipszrészecskéket. A hagyományos lágyítókban a hatóanyag adszorbeálódik a gipszrészecskéken, így azok negatív töltésűvé válnak, ami a részecskék közötti taszításhoz vezet. A lignin és a naftalin-szulfonát lágyítószerek szerves polimerek. A hosszú molekulák a gipszrészecskék köré tekerednek, így azok erősen negatív töltésűvé válnak, és taszítják egymást.
Energetikai anyagok
A nagy energiájú anyagok pirotechnikai kompozíciói, különösen a szilárd rakétahajtóanyagok és a füstmentes puskaporok a fegyverekhez, gyakran használnak lágyítókat a hajtóanyag kötőanyag vagy a teljes hajtóanyag fizikai tulajdonságainak javítására, hogy segédtüzelőanyagot biztosítsanak, és ideális körülmények között , javítsák a fajlagos energia leadását (például a fajlagos impulzust). A nagyenergiájú lágyítók javítják a nagyenergiájú anyagok fizikai tulajdonságait, és egyúttal növelik a fajlagos energiahozamot. A nagy energiájú lágyítók általában előnyösebbek a nem nagy energiájú lágyítókkal szemben, különösen a szilárd rakétahajtóanyagok esetében. A nagy energiájú lágyítók csökkentik a szükséges hajtóanyag tömegét, lehetővé téve a rakétahordozók számára, hogy nagyobb hasznos terhet szállítsanak vagy nagyobb sebességet érjenek el. Biztonsági vagy költségmegfontolások miatt azonban a rakétahajtóanyagokban szükség lehet még a nem-energetikus lágyítószerekre is. A szilárd rakétahajtóanyagot az űrsikló üzemanyagaként használják. A szilárd rakétahajtóművek nem nagy energiájú másodlagos üzemanyagként HTPB-t, egy szintetikus gumit használnak.
Gipsz gipszkarton alkalmazás
A gipsz gipszkartonban használt lágyítószert diszpergálószernek is nevezik, amely növelheti a gipsz feldolgozhatóságát, mielőtt az megkötne. A szárazfal szárításához szükséges energia csökkentése érdekében a gyártás során kevesebb vizet adnak hozzá, és a feldolgozhatóság ilyenkor rosszabb lesz. A lágyítószer hozzáadása javíthatja a feldolgozhatóságot. Ha azonban túlzott mennyiségű lágyítószert adnak hozzá, akkor késleltető hatás lép fel, és a gipsz szárazfal szilárdsága is romlik.
Energetikai anyag alkalmazása
Az energetikai anyagok és a pirotechnikai anyagok általában lágyítószereket használnak. Ezek egyrészt javíthatják a hajtóanyag vagy a kötőanyag fizikai tulajdonságait. Másrészt segédüzemanyagként is használhatók, hogy növeljék az egységnyi tömegű üzemanyag által biztosított meghajtást (azaz mint a puncs). A szilárd rakétahajtóanyagokban és a füstmentes porokban a lágyítókra különösen a fizikai tulajdonságok javítása vagy a fajlagos impulzus növelése érdekében van szükség. A fajlagos impulzust növelni képes lágyítókat általában energetikai lágyítóknak nevezik. Előnyük, hogy csökkenthetik a hajtóanyag tömegét, növelhetik a rakéta terhelését vagy növelhetik a maximális sebességét.
Élelmiszer-csomagolás
A poli-tejsav (PLA) egyedülálló előnyökkel rendelkezik, amikor élelmiszer-csomagolóanyagként használják. Teljesen helyettesítheti a hagyományos csomagolóanyagokat, és egyedülálló környezetvédelme miatt fontos helyet foglal el a csomagolóanyagok jövőbeni fejlesztésében. A PLA anyag sima felülettel és nagyfokú átlátszósággal rendelkezik, így az élelmiszer-csomagolási alkalmazásokban felveheti a versenyt a polisztirolnal és a polietilén-tereftaláttal (PET). A PLA-t jelenleg olyan merev csomagolásokban használják, mint a gyümölcsök és zöldségek, tojás, főtt ételek és pékáruk. A PLA-fóliát olyan áruk csomagolásához használják, mint a szendvicsek, kekszek és virágok. Vannak olyan alkalmazások is, amelyekben a PLA-t palackokba fújják víz, leves, élelmiszerek és étolaj csomagolására.
A mindennapi életben gyakran használt ragasztófólia, az egyik egy nem adalékanyag PE (polietilén) anyag, amely rossz viszkozitással rendelkezik; a másik a PVC (polivinil-klorid) ragasztófólia, amely nagy mennyiségű lágyítószerrel rendelkezik, hogy a PVC (polivinil-klorid) anyag lágyabbá válik és növeli a viszkozitást, alkalmas friss élelmiszerek csomagolásához, így szélesebb körben használják. Egy másik termék, amely lágyítószereket tartalmaz, a PVC-ből készült gyermekjátékok. Az Európai Unió előírta, hogy a műanyag játékok lágyítószer-tartalmának 0,1%-nél kevesebbnek kell lennie. A nők által gyakran használt kozmetikumok, például a parfümök és körömlakkok is tartalmaznak lágyítószereket.
Mi a szerepe a lágyítóknak és a kimutatási módszereknek?
A lágyítószerek szerepe
A lágyítók ömlesztett ipari termékek, amelyeket széles körben használnak a nemzetgazdaság különböző területein, beleértve a műanyagokat, a gumit, a ragasztókat, a cellulózt, a gyantákat, az orvosi eszközöket, a kábeleket és több ezer más terméket.
Például az általános általánosan használt ragasztófólia, az egyik nem adalékanyagok PE (polietilén) anyag, de viszkozitása rossz; egy másik széles körben használt PVC (polivinil-klorid) ragasztófólia, nagyszámú lágyítószer van, hogy a PVC (polivinil-klorid) anyag puha és növeli a viszkozitást, ideális a friss élelmiszerek csomagolásához.
Egy másik széles körben elérhető lágyítószeres termékek a PVC-ből készült gyermekjátékok, az EU kifejezetten műanyag játékok a lágyítószerek tartalmának kevesebbnek kell lennie, mint 0,1%, de Tajvanon nincsenek egyértelmű előírások vagy korlátozások.
A nők gyakran használnak parfümöt, körömlakkot és más kozmetikumokat, a ftalátok illatanyag-rögzítő anyagként szolgálnak az illatanyag illatának fenntartására, vagy a körömlakkfilm simábbá tételére.
Lágyítószer kimutatási módszer
Jelenleg a lágyítószerek kimutatására elsősorban gázelemzési technológiát és folyadékelemzési technológiát használnak. A lágyítószerek gázelemzési módszerének előnye, hogy nincsenek háttérzavaró problémák, de a vizet tartalmazó folyékony minták gázmódszere nem lehet közvetlenül a minta feldolgozásába, és a hosszú, körülbelül 30 perces futási idő, és az érzékenység nem olyan magas, mint a folyékony módszer. A szabályozás kihívásaira és a mintaforrások növekvő számára, valamint a lágyítószerek típusaira való reagálás szempontjából a folyékony tömegelemzési technológia előremutatóbb. A folyadék-folyadék technikának azonban hátrányai is vannak, nevezetesen a lágyítószerek háttérinterferenciája túl magas, ami komolyan befolyásolja a jellemzést és a mennyiségi meghatározást.
Ugyanazon sorozatba tartozó lágyítószerek lángmentesítő anyagai
| Lcflex® T-50 | T-50; ASE | CAS 91082-17-6 |
| Lcflex® ATBC | Acetil-tributil-citrát | CAS 77-90-7 |
| Lcflex® TBC | Tributil-citrát | CAS 77-94-1 |
| Lcflex® TCPP | TCPP égésgátló | CAS 13674-84-5 |
| Lcflex® DOTP | Dioctil tereftalát | CAS 6422-86-2 |
| Lcflex® DEP | Dietil-ftalát | CAS 84-66-2 |
| Lcflex® TEC | trietil-citrát | CAS 77-93-0 |
| Lcflex® DOA | Dioctil-adipát | CAS 123-79-5 |
| Lcflex® DOS | SZEBACINSAV DI-N-OKTILÉSZTER | CAS 2432-87-3 |
| Lcflex® DINP | Diisononylftalát | CAS 28553-12-0/685 15-48-0 |
| Lcflex® TMP | Trimetilolpropán | CAS 77-99-6 |
| Lcflex® TEP | Trietilfoszfát | CAS 78-40-0 |
| Lcflex® TOTM | Trioktil-trimellitát | CAS 3319-31-1 |
| Lcflex® BBP | Bioalapú lágyítószerek, nagy hatékonyságú lágyítószer | |
| Lcflex® TMP | Trimetilol-propán | CAS 77-99-6 |
| Lcflare® TCEP | Trisz(2-klóretil)-foszfát | CAS 115-96-8 |
| Lcflare® BDP | Biszfenol-A-bisz(difenilfoszfát) | CAS 5945-33-5 |
| Lcflare® TPP | Trifenilfoszfát | CAS 115-86-6 |
Lépjen kapcsolatba velünk most!
Ha COA, MSDS vagy TDS-re van szüksége, kérjük, töltse ki elérhetőségét az alábbi űrlapon, általában 24 órán belül felvesszük Önnel a kapcsolatot. Ön is küldhet nekem e-mailt info@longchangchemical.com munkaidőben ( 8:30-18:00 UTC+8 H.-Szombat ) vagy használja a weboldal élő chatjét, hogy azonnali választ kapjon.
Ezt a cikket a Longchang Chemical R&D Department írta. Ha másolni és újranyomtatni szeretné, kérjük, adja meg a forrást.